Idős székely házaspár ücsörög a ház előtt. Morfondírozik az öreg:
– Te anyjuk! Egyikőnk meghal, én beköltözök a városba…
Idős székely házaspár ücsörög a ház előtt. Morfondírozik az öreg:
– Te anyjuk! Egyikőnk meghal, én beköltözök a városba…
Menjetek ki a természetbe, s ismerjétek meg egymást ott, ahol az ember őszinte lesz.
Tud az ember szenvedni a szerelemtől. Éjjel-nappal, folyton csak arra a valakire gondol, aki nem akarja őt többet látni, tépelődik, mi a jobb: írni neki, felhívni, vagy csendben viselni az álmatlanságot.
Minden hazugság kísérti a jövőnket. Nem lehet tudni, hogy mikor vagy hogyan ütköznek a valósággal és igényelnek további hazugságokat.