Talpnyalókat nyeregbe törni unalmas dolog. Egy gondolkodó embert nem könnyű, viszont annál élvezetesebb.

Még ha felháborít is: a tiltott gyönyör örömöt szerez.

Régi bajon nem kell új könnyet ontani.

A féltékenység a köznépnek való. (…) Azoknak, akiknek csak ritkán és olyan kevés jut a gyönyör morzsáiból, hogy kénytelenek rajta úgy veszekedni és marakodni, mint koldusok egy darab kenyérhéjon.

Aki húszévesen nem szép, harmincadik évében nem erős, negyvenévesen nem okos, ötvenévesen nem gazdag, annak már nincs reménye.

Akárhogy is van, minden kapcsolat érték, s ameddig lehet, megőrzendő ebben a rideg és egyre ridegebbé váló világban.

Sajátos bátorság kell ahhoz, hogy valaki beismerje a gyávaságát.