Vannak a lelkünkben bizonyos dolgok, melyekhez nem is tudjuk, mennyire ragaszkodunk. (…) Mert a bukástól vagy a szenvedéstől tartva, nap mint nap halogatjuk, hogy birtokba vegyük őket.

Nem jobb, ha összetörik az ember szívét, mint ha összeszárad?… Mielőtt összetörik, bizonyára csodálatos érzések töltik meg, amelyek megérik a fájdalmat.

A sors nyújthatja segítő kezét, és általában meg is teszi, de nekünk is ki kell venni a részünket belőle.

Mindegy, milyen okos valaki, az emberek úgyis azt látják, amit látni akarnak. Ennyi.

Ha rangsorolnom kellene az emberi nyomorúságokat, ez lenne a sorrend: betegség, halál, kétely.

Az emlékezet nagyon furcsa dolog. Néha megmagyarázhatatlanul megmaradnak benne a dolgok, amikről magunk sem hisszük, hogy megmaradtak.

Az atyai áldás, ha megvan, nem látszik meg a boldogságban, de ha nincs meg – nem látszik meg a boldogság a szülei harag árnyékától.

Aki nem próbálja meg a lehetetlent, az a lehetségest sem fogja elérni soha.