A remény olyan, mint a vér. Amíg áramlik az ereidben, addig élsz.

Nem tudsz megijeszteni a halállal, mert minden, amitől félni lehet, az életben történik velünk.

A bölcsek kinn a világban válnak nagykorúvá, az élet szennye és fájdalma közepette.

Csak én tudom, mi telt volna tőlem. Mások szemében legfeljebb kérdőjel vagyok.

Minden ember egyszeri és megismételhetetlen – a tulajdonságaival, az ösztöneivel, az örömeivel és a kalandjaival együtt.

Volt benne valami vigasztaló, hogy összeestem, és hogy mélyebbre már nem eshetek.

Engem is mindig aranyos kedvűnek ismertek, de csak az én jó Istenem tudná megmondani, mennyi éccakai sírásba kerül a, hogy nappal mindig nevessen az ember szeme.