
Nem találok szavakat magamra.
Milyen furcsa szerkezet is az ember! Még annak elvesztése is mennyire tud fájni, amit annyit kritizált, annyiszor leírt, és legyintett, ha szóba került.
A világon a legszomorúbb kifejezés az, hogy „lehetett volna”.
Ahelyett, hogy azért aggódsz, mit csinálsz, ha nem jön el, talán elkezdhetnél azon tépelődni, mi lesz, ha eljön.
Józan ész és szánom-bánom – ez a kettő mindig későn jön az életben.
Ahogy vétkeztünk, úgy szenvedünk.
A sztyeppéken mindig kéknek nevezik az eget, akkor is, ha éppen szürke – mert tudják, hogy a felhők fölött olyankor is kék.