Az élet semmit sem ad a halandónak munka nélkül.

Nem számít, mit mond az ember, csak a bizalom, amivel kimondja, és az együttérzés, ahogy fogadják.

Az ember megszokja azt, aminek az életét köszönheti. És előbb-utóbb azt képzeli: magától értetődő. Pedig téved, semmi nem tart örökké, minden eltűnhet egyszer.

A szabad kapcsolatok tartósak. Mint a világot járt vándormadarak, hosszú idő után újra összejönnek, s elmesélik egymásnak, mit láttak.

Bármilyen környezetben is vagyunk, hozzászokunk.

Tudni, hogy amit tudunk, azt tudjuk, ám amit nem tudunk, azt nem tudjuk; ez az igazi tudás.

Átalakulunk és hozzáidomulunk ahhoz, akit szeretünk.