Egy régi közhely szerint mindig elpusztítjuk, amit szeretünk – nos, akárhogy nézzük, ez fordítva is igaz.

Szeretet irányítja a bíróságot, a tábort, a ligetet, az embereket a földön és a szenteket a magasban, mert a szeretet a mennyország, és a mennyország a szeretet.

Vannak emberek, akiktől elvárjuk, hogy a lehető legrosszabb véleményük legyen rólunk. Mert torz tükörben jó, ha csúnyáknak látszunk.

Az okos ember alkalmazkodik a világhoz, a buta makacsul a világot próbálja magához hajlítani. Ennélfogva a haladás a butáktól függ.

Nem a magas helyektől félek, hanem attól, hogy leesek.

Nagyobb merészség kell a kitéréshez, mint az összecsapáshoz.