Az öngyilkosság végső állítás, egy búcsúzóul odavágott káromkodás a világnak.

A szerelem olyan, mint egy gyönyörű virág, amit talán nem érinthetek, de aminek az illata a kertet mindenképpen az öröm helyévé varázsolja.

Alapjában véve önző alak vagyok. Túlságosan vágyódom a társaságodra, semhogy képes lennék azt tenni, ami helyes.

Menj ki a piacra, vásárolj friss zöldséget, tervezd el hogyan készíted meg és egyetek egy jót a családdal.

Az emberek változásra vágynak, de közben azt is akarják, hogy minden maradjon a régi.

A tavasznak sem mondhatjuk: „Remélem, hogy hamar jössz, és sokáig maradsz.” Csak azt mondhatjuk: „Gyere, ajándékozz meg a reménnyel, és maradj, ameddig tudsz.”

Méltónak lenni a boldogságra, az a nehéz.

Élni csakis addig lehet, amíg részeg vagy az élettől; de mihelyt kijózanodol, lehetetlen nem látnod, hogy mindez csalás, mégpedig ostoba csalás.