A télbúcsúztató-tavaszváró ünnepségek, a rendszerinti féktelen mulatozás, eszem-iszom, bolondozás, dőzsölés és bujálkodás szokásának gyökerei az ókori Görögország és Róma  világában  keresendők.  A  Saturnus  isten  tiszteletére  rendezett  ún.  Saturnália-ünnepekkel, valamint Dionüszosz- és Mithrász-kultusszal is összefüggésbe hozhatók. Az ókori Rómában a Saturnáliák hét napon át tartottak. Róma népe álarcos felvonulásokat, zenés táncmulatságokat rendezett, s ilyenkor felidézte a társadalmi különbségeket nem ismerő „aranykor” emlékét. Ezeken a napokon minden hivatal zárva volt, a rabszolgákat uraik megajándékozták, asztalukhoz ültették, sőt, kiszolgálták őket a lakomákon.

A farsangi jókedv, mulatság eredetileg pogány ünnep. A farsang lényege a tél temetése  és a tavasz eljövetelének ünneplése.  Az álarcok, mint maszkok és a felvonulás sok helyen a gonosz, rontó szellemek elriasztására, megtévesztésére szolgált, és a termékenységet is biztosította.

A keresztény egyház évszázadokig üldözte a farsang pogány szokásait, majd miután mégis fennmaradt, elismervén azt keresztény rítusokká alakította. A katolikus egyház ebben az  időszakban  a  kánai  menyegzőről  emlékezik  meg.  Ezzel  is  magyarázható,  hogy  a lakodalmak többségét farsang idején tartották. Majd az egyház végül átengedte ezt az időszakot a vidámságnak, az életörömnek, szórakozásnak.

A farsanghoz fűződő rítusokat számtalan népszokás őrzi. Egyes helyeken napjainkig fennmaradtak  a  maskarás  felvonulások. Manapság Európában talán a leghíresebb a velencei karnevál, mely külföldről is nagyon sok látogatót vonz. Brazíliában Rio de Janeiro a karnevál idejére a világ fővárosává válik.

A krónikák szerint a mai bálokhoz leginkább hasonlítható táncmulatságot Európában először 1385-ben rendeztek, az észak-franciaországi Amiens városában, a franciák királyának egy bajor hercegnővel kötött házassága alkalmából. A krónikások jegyezték fel azt is, hogy Magyarországon Hunyadi Mátyás idején már divatban voltak az itáliai mintákat követő álarcos mulatságok, és folytatódott e hagyomány II. (Jagelló) Lajos királyunk uralkodásának éveiben is. A történetírás feljegyezte azt is, hogy Pozsonyban, 1572-ben, I. (Habsburg) Rudolf magyar király koronázása alkalmából fényes udvari ünnepségeket rendeztek.

Magyarországon is így volt ez. Temesvári Pelbárt, ferences szerzetes, hitszónok és egyházi író, 1502-ben, farsang idején így prédikált híveinek a szószékről: „Ó jaj, ezekben a napokban  hány  keresztény  ember  fordul  a  kegyelem  világosságából  a  sötétség cselekedeteihez,  vagyis  a  torkossághoz,  az  iszákossághoz,  a  bujálkodáshoz.  Az  efféle emberek a farsangban az istenüknek választják az ördögöt, amit álarcos mulatsággal, fajtalan énekekkel dicsőítenek, megvetvén a Krisztust.”

A lelkipásztorok tiltották a táncot is, pedig az már akkoriban is hozzátartozott a farsangi   mulatságokhoz.   Az 1577.évi   nagyváradi   zsinat   megengedte   ugyan   a lelkipásztoroknak, hogy elmenjenek vendégségbe, de hogy ott igyanak, azt már megtiltotta, utasítva őket, hogy erről a köznépet is beszéljék le.

Az  egyházi  tilalmak  dacára  a  farsangolás  persze  tovább  folyt.  Dél-Európában, elsősorban Itáliában pedig így kiáltottak az emberek: Carne, vale! – Hús, ég veled! – és mindenekelőtt Rómában, Velencében rendeztek olyan nevezetes karneválokat, amelyeknek a kontinens minden népe a csodájára járt – és e hagyomány él ma is.

Időközben  pedig  kialakult  a  farsangolás  „rendje”.  Azaz:  a  farsang  időszaka vízkeresztkor kezdődött, kezdődik. (Ez a nap január hatodika, s a nyugati keresztény egyházban e naphoz kötik az eseményt, amikor a Háromkirályok meglátogatták a kis Jézust, illetve e naphoz kötik Jézus Krisztus megkeresztelését. Ennek emlékére vízkeresztkor a templomokban  vizet  szentelnek.)  S  a  farsang  eltart  egészen  a  húsvétot  megelőző negyvennapos nagyböjt kezdetéig, azaz hamvazószerdáig. Január és február mindig a vidám mókázás időszaka. Január 6-án kezdődik a farsang, de minden évben máskor fejeződik be. 

Egy kis számolással megtudjuk, mikor van az ünnepnek vége: húsvétvasárnaptól kell visszaszámolni 40 napot (kivéve a vasárnapokat). A húsvét előtti negyvenedik napig, amikor a hívek homlokát hamuval kenik meg a templomban, a bűnbánat jeleként. A hamvazószerdát megelőző keddi napot húshagyókeddnek nevezték, nevezik – az elkövetkező hosszú böjti időszakra utalva. Gyakori az is, hogy húshagyókedden ér véget a farsang, amelynek hossza tehát évről évre változik, mivel zárónapja a húsvét időpontjához kötődik.

Amikor pedig elkövetkezett hamvazószerda, avagy húshagyókedd, bizony elűzték a farsangot. Már Csokonai Vitéz Mihály is így kesergett:

Űzik már a fársángot.
Bor, muzsika, tánc, múlatság, 
Kedves törődés, fáradság, 
Kik hajdan itt múlattok, 
A közhelyről oszoljatok! 
Kongatják a harangot:
Űzik már a fársángot!

Magyarországon a farsang valamikor a középkor végén terjedt el, a királyi és főúri udvarokban ugyanúgy, mint a városokban s a falvakban. Maga a szó a kutatók szerint a német faseln: fecsegni, fantáziálni, pajkosságot űzni kifejezésből ered, mások szerint bajor-osztrák jövevényszó (vaschang),  megint  mások  szerint  a  német  húshagyókeddi  farsangéjszaka (fasnacht) szó az alapja.

Ami a helyi farsangi szokásokat illeti, többnyire ilyenkor rendezték a lakodalmakat, a disznótorokat. Farsangkor nem hiányozhattak az ún. maszkos alakoskodások (pl. a busójárás), a falvakban rendezett álarcos, jelmezes felvonulások, a népi színjátékok, és fontos szerepük volt a báloknak, táncmulatságoknak. A farsangi báloknak mind a paraszti életben, mind pedig a városi nagypolgárság életében, de a párválasztásban is fontos  szerepük  volt.  Ugyanis  az  eladó  lányokat,  illetve  házasulandó  fiatalembereket többnyire ezeken a farsangi rendezvényeken vezették be a társaságba.

A farsang a tetszeni akarás időszaka volt mindig is, ezért csöppet sem volt mellékes, hogy a farsang idején – főként pedig a farsangi bálokon milyen öltözékben jelenik meg a hölgy és az úr, a társát kereső ifjú s az eladósorban lévő leány. Hajdan voltak a nehéz díszruhák, amelyeket hónapokig varrtak, díszítettek.

Fontosabb népszokások:

Asszonyfarsang: rendszerint a farsang utolsó szakászában csak az asszonyok részvételével tartott farsang. Az év egyetlen napján a nők korlátlanul ihattak, zeneszó mellett nótáztak, férfi módra mulattak.

Farsangi  dramatikus  és  alakoskodó  játékok:  jelmezekkel,  maszkokkal  előadott „szerepjátékok”, felvonulások.

Legtipikusabb jelmezek: ördög, koldus, török, kereskedő, cigányasszony, állatmaszk- és jelmez valamint fiúk-lányok/férfiak-asszonyok ruhacseréje.

Legjellemzőbb játék: lakodalom és kivégzés humoros előadása, valamint Konc király és Cibere vajda.

Leghíresebb felvonulás: mohácsi busójárás.

Farsangi ételek: kiadós húsételek, kocsonya, disznóhús, cibereleves, káposzta, farsangi fánk. A megmaradt ételt kiszárították és az állatok ételébe szórták. A farsang egyik jellegzetes édessége a szalagos fánk. Könnyű, és semmihez sem hasonlítható finomság. Nem hiába, hogy farsangtól függetlenül, sokan egész évben szívesen készítik és fogyasztják.

Hozzávalók (kb 21 db fánkhoz)

A fánkhoz:

• 500 g liszt
• 200 ml tej
• 40 g élesztő
• 50 g porcukor
• 60 g olvasztott vaj 
• 5 db tojássárga

A sütéshez:

• olaj

A díszítéshez:

• baracklekvár
• porcukor

Elkészítés

1. Előkészítünk egy szalvétákkal fedett tálcát, valamint egy serpenyőben olajat a tűzhelyre.

2. A lisztet egy edénybe tesszük. A langyos tejet, a porcukrot, az élesztőt pedig egy másik edénybe kimérjük, és hagyjuk 15 percig pihenni, hogy felfusson.

3. A lisztre öntsük rá az élesztős tejet, az olvasztott vajat, és a tojások sárgáját. Egy fakanállal keverjük össze a tésztát, majd az asztalra kivéve addig gyúrjuk, míg teljesen sima nem lesz.

4. Az így kapott tésztát tegyük vissza a tálba, takarjuk le, és meleg helyre téve kelesszük duplájára kb 30 perc alatt.

5. Ha a tészta megkelt, vékony liszten nyújtsuk ujjnyi vastagságúra, és egy 6 cm átmérőjű kiszúróval szaggassuk ki a fánkokat. A maradék tésztát összegyúrjuk, újra kinyújtjuk, és kiszaggatjuk. A fánkokat 10 percig pihentessük!

6. Most a fánkok közepét ujjunkkal elvékonyítjuk.

7. Kis adagokban kisütjük őket a forró olajban. Az első oldalukat 2-3 percig sütjük – itt az idő persze nem mérvadó, ha gyorsabban pirul, lehet kevesebb idő is elég -, majd megfordítjuk őket, és további 1-2 percig sütjük. És ami nagyon lényeges. A sütést úgy kezdjük, hogy a fánknak az az oldala legyen alul, amelyiken a lyuk van, a második lényeges dolog, hogy ezt a lyukas felét, fedővel lefedve süssük, ettől lesz szép szalagos a fánk. Mikor megfordítjuk őket a másik oldalukra, akkor már fedő nélkül süssük készre a fánkokat.

Farsang farka: farsang utolsó három napja.

Farsangtemetés vagy téltemetés: húshagyókedden általában szalmabábut vagy koporsót égettek, jelképesen lezárták a farsangot és a telet.

Eljegyzés: báli szezon és táncmulatság lényege. A falvakban a legények szervezték a bálokat. A lányok rokonaik közvetítésével bokrétát adtak a kiszemelt legényeknek, akik a farsang végén nyilvános színvallásként a kalapjukra tűzték a bokrétát. Ezt követte az eljegyzés. A húsvéti böjt időszakában tilos volt esküvőt tartani, ezért a farsang fontos „esküvői szezon”, erre utal az ünnepnapok elnevezése is (pl.: első menyegzős vasárnap = vízkereszt utáni első vasárnap, vővasárnap = farsangvasárnap az ifjú férj az após kontójára fogyasztott, stb.).

Hamvazószerda: böjt első napja.

Húshagyókedd: farsang utolsó napja

Konc király és Cibere vajda: Európa szerte elterjedt szokás, dramatikus játék. Konc király a zsíros ételek, Cibere vajda a böjt jelképe. Vízkeresztkor és húshagyókedden megküzdöttek egymással, első esetben Konc király, másodízben Cibere vajda nyerte a párviadalt.

Köszöntők: más ünnepekhez hasonlóan farsangkor házról házra jártak, jókívánságokat mondtak és adományokat gyűjtöttek.

Lányok vasárnapja: hajadonok vettek rész rajta, házról házra járva adományokat gyűjtöttek.