Én igen makacs fajta vagyok. Én integetek a távolodó hajónak, míg a karom le nem szakad.

Lehetünk egyedül, de attól még nem leszünk magányosak, és lehetünk emberek közt úgy is, hogy ugyanakkor magányosak vagyunk.

Kezdem belátni: amit a férfiak női logikátlanságnak neveznek, voltaképp logika, csak nem olyan, mint az övék.

Különös, milyen csönd tud lenni egy házban, amelyet otthagyott a család.

Az érzelgős emberek már csak ilyenek: mindig a másik ember nyakába zúdítják a problémáikat.

A gondolatok vámmentesek. Sajnos, az ostoba gondolatok is.