Ha az ember 40 éves kora után arra ébred, hogy nem fáj semmije, akkor meghalt.
Biztosan tudom, hogy a bánat az élet ellensége.
Jó adni, ha kérnek, de jobb kérés nélkül, megértve adni.
Amikor az égalattiban mindenki felismeri a szépről, hogy szép, akkor megjelenik a rút is. Amikor mindenki felismeri a jóról, hogy jó, akkor megjelenik a rossz is.
A középszerűség halhatatlan, és a hitványság örökkévaló.
Talán nem is létezhet öröm ezen a bolygón anélkül, hogy vele egyenlő mértékű fájdalom ne szülessen a kiegyensúlyozásához egy ismeretlen mérlegen.
Vajon az otthon olyasmi-e, ami egyszer csak kialakul egy helyből, ahol sokáig él valaki, vagy olyasmi, amit a végén megtalál az ember, ha elég sokáig és elég erősen akarja?