Amikor a boldogság egyik ajtaja bezárul, egy másik kinyílik. De gyakran oly sokáig tekintünk vissza a zárt ajtóra, hogy nem vesszük észre, amelyik megnyílt előttünk.

Semmi nem rongálja úgy az emlékezetet, mint az ismétlődés.

A magány a pesszimizmus melegágya.

Ha én nem magamért vagyok, akkor ki van helyettem? De ha én csak magamért vagyok, akkor miért vagyok?

Az, mit ma megtanultunk,
jobban köt össze másnap.
S mire való a múltunk?
Hogy elmondjuk egymásnak.

Nincs nagyobb erő a szeretetnél. Legyőzi a gyűlöletet, mint a fény az éjszakát.

A társadalom kialakít egyfajta kollektív magatartásnormát – és senki nem kérdezi, miért pont így kell viselkedni. Az emberek elfogadják, és kész.

A fájdalom sosem hiábavaló.

A nők mindig anyagiasabbak a férfiaknál.