A férfi a táncban és az életben vezet – a nő követi. Ez eddig rendben van. De vezetni csak az tud, aki tiszteli a másik lényét. Tiszteli a szabadságát. És úgy vezet, hogy öröm legyen követni őt.

Nincs semmi elszomorítóbb, mint emlékezni régi szép időre nyomorban.

Azok az emberek, akik jót tesznek másokkal, nem hasznosak akarnak lenni, hanem érdekes életet akarnak élni.

A hétköznapokat csak azért teremtették, hogy az ember a vasárnap unalmát kiheverje.

Az elnyomó törvények hajlamosak erősíteni azt, amit tiltanának. Ez az a kényes pont, amelyre a történelem minden jogi szakmája alapozza biztos állását.

Ha rangsorolnom kellene az emberi nyomorúságokat, ez lenne a sorrend: betegség, halál, kétely.

egy barát vagy rokon vigasztaló hangjáért.