Az idő folyton foly, meg nem eszi a moly.
Minden szempár mögött egy ismeretlen emberi múlt rejtőzik.
Mi haszna, ha az egész élet azzal telik el, hogy a sorsunkkal harcolunk? (…) Nem egyszerűbb elfogadni azt, ami van? Azon belül mutatni meg, hogy mit érünk?
Ebben a nyamvadt világban semmi se ér egy hajítófát sem, ha nem oszthatjuk meg valakivel.
A boldogságunk vagy a boldogtalanságunk attól függ, ahogyan az eseményeket fogadjuk, és nem az események természetétől.
Ahogy mondták, az önfenntartás mellett a szexualitás a legerősebb ösztön az emberben.
Enyhül a fájdalom, ha szóba lehet önteni, s ha rokonszív is együtt érzi azt.
Az út maga sokkal fontosabb, mint az, ami útnak indított.