Minden bajra két orvosság van: az idő és a csend.

Nem töltheti be szívünket szeretet és gyűlölet egy időben. Ez a két érzelem nem tűri el egymást. Egyik vagy másik lesz az uralkodó.

Szerelem: külön kínokból születő közös.

A saját utamat kell járnom halálom órájáig, ugyanis mások elgondolásait nem érthetem, nem követhetem és nem válthatom valóra, csak a magamét.

Semmi sem lehetetlen, csak szellemi képességeink korlátozottsága teszi, hogy bizonyos dolgokat elképzelhetetlennek tartunk.

A rabságnak is vannak hétköznapjai, sőt, az igazi rabság csupa szürke hétköznap tulajdonképpen.