Az álmokban az a jó, hogy sohasem tudjuk, igazak-e vagy hazudnak.

A szülők olyanok, mint a hegyek; a gyerek azzal tölti életét, hogy megpróbál felkapaszkodni rájuk, és nem is sejti, hogy egy szép napon mi játsszuk majd az ő szerepét.

Aki nem tud hinni, az vár. Aki hisz valamiben, az indul.

Előfordul néha, hogy olyan elevenen élünk át mindent az álom és a valóság határán, hogy nem is tudjuk eldönteni, mi történik velünk.