– Jean, ki kopog odakint?
– Csak az eső, uram.
– Akkor engedje be, mert még elázik.
A sors nyújthatja segítő kezét, és általában meg is teszi, de nekünk is ki kell venni a részünket belőle.
Minél nehezebb elérnünk valamely dolgot, annál féktelenebbül vágyódunk utána.
A szavakra nem szabad odafigyelni. Azt kell nézni, mit csinál a személy. Így lehet megtudni az indítékokat.
Amíg tiszta lapokkal játszunk, nem okozunk egymásnak meglepetést.
Nem tudok olyan jó lenni, amilyen szeretnék, de olyan rossz se, amilyennek lennem kéne.
Némelykor a fiatal fejjel elkövetett könnyelműségek edzenek az érett korunkban véghezviendő hőstettekre…
Kegyelmet hogy remélsz, ha nem gyakorlod?