a pillanatért, mikor megosztasz egy mosolyt valaki idegennel.

Az a harcos, aki túlságosan bízik az eszében, lebecsüli ellenfele erejét.

Bárcsak mindenki felismerné saját őrültségét, és együtt tudna élni vele! Talán rosszabb lenne tőle a világ? Nem! Ellenkezőleg: az emberek őszintébbek és boldogabbak lennének.

Mi lehet undorítóbb annál, mint becsapni valakit, aki olyannyira megbízik benned, hogy még csak nem is kérdez semmit?

Némely szívhez csak úgy tudnak hozzáférni, ha sebet ütnek rajta.

Ha megfogná a kezem, lehet, hogy belehalnék a boldogságba.