Könnyü eltalálni a kolbász csiklóját.
Feladatunk éppen akkora, mint az életünk – ezért tűnik végtelennek.
A csekély tudás tetterővel párosulva sokkal többet ér, mint a nagy tudás, amely parlagon hever.
A boldogság a lábunk előtt hever. Csak le kell hajolni érte.
Nem látni azt, akit szeretünk – elvonási tünetekkel jár. Egész testével érzi az ember, hiányzik valami alapvető, mintha nem tudnál többé lélegezni vagy járni. Minden másnak csökken a jelentősége.
Akié a gép, azé az ember!