A remény nem más, mint a képzelőerő állhatatossága.

Az élet tele van kockázatvállalással.

Kedves vagy.

Az, hogy „nincs”, hogy „elveszett”, hogy „elhagyott”, hogy „elmúlt” – fáj. Nagyon fáj. És mégis: lehet ez a fájdalom szép is.

A jó társaság megköveteli azt, hogy uralkodjunk érzelmeinken, indulatainkon. A modern illetlenség közé tartozik a szeszély és az idegesség megnyilvánulása. A szeszély nem más, mint neveletlenség. Az idegesség pedig olyan betegség, amitől a környezet jobban szenved, mint a beteg.

Vannak olyan századok, amikor a közvélemény a legrosszabb vélemény.

Jobbra vágyunk, mert ahol vagyunk, ott nem jó nekünk. Valami mindig hiányzik, még a legszerencsésebb életekből is. És ami hiányzik, az – figyeld meg – mindig a legfontosabb.

Mindég vigyázzon az ember, hogy mit ejt ki a száján, mert soha nem tudhatja, mikor mondja az isten azt, hogy ámen!

Ne örülj a mások szenvedésének legyen türelmes mindenkivel.

Minden ember akkora, amekkora dolgok feldühítik.