Az emberek már nem értékelik a családot, mert minden a karrierről szól.

A világ reménytelen, mert az emberek már nem törődnek egymással.

Nagyon nehéz megtartani az ígéreteket, és nem sírni, amikor valaki elmegy, aki mindennél kedvesebb… és nem várni ki az utolsó pillanatig, amíg elindulnak a vonatok. Utána úgyis mindég egyedül marad az ember a nagy, sötét, ködös életben.

A nők haragja tovább tart a bánatuknál.

Minden, amiben éltél és élsz: hazugság volt, csalás, amely eltakarta előled az életet és halált.

Attól tartok, barátságon sokszor csupán egy bizalmas viszonyt értenek, aminek semmi köze az őszinte érzésekhez.

Ma még gondolkodó, szenvedő emberi lények vagyunk, de holnapra szerves trágya lesz belőlünk, svédasztal a férgeknek.

Legyél tisztában azzal, hogy a kommunikáció nem csak a szavakból áll, hanem a testbeszédből és hangnemekből is.

Azért, amikor valaki segít minket a nehéz időkben.

Ha valaki egyszer faképnél hagyja az embert, mindig várja, mikor történik meg újra, míg végül már nem is közeledik senkihez, nehogy idővel fontossá váljon a számára. Így észrevétlenül elveszíthet bárkit.