Egy szakasz, hosszú szakasz az elválás. A viszontlátás: rövid fejezet, töredék csupán.

Mindannyian hibázunk. Méghozzá elég sokszor. A hibák ahhoz szükségesek, hogy ne állapodjunk meg, ne legyen életünk olyan, mint az állóvíz. A hibák tovább löknek, előre késztetnek bennünket.

Én mindenkivel egyformán beszélek, a szemetessel ugyanúgy, mint az egyetem elnökével.

Azokban a pillanatokban, amikor minden hasztalan, szeretni akkor is tudunk, anélkül, hogy viszonzást, változást, köszönetet várnánk.

Gyakran a legjobb barátaink buktatnak el bennünket.

Az álmok az elfojtott vágyak megnyilvánulásai.