LEFORRÁZNI valakit – nagy kellemetlenség.
Annak az egy napnak a kedvéért, amelyen ezer nap közül egyszer, kivételképpen jó vagyok, kérlek, légy elnézéssel!
Tudni, hogy amit tudunk, azt tudjuk, ám amit nem tudunk, azt nem tudjuk; ez az igazi tudás.
Nem vagyok különösebben tehetséges, csak szenvedélyesen kíváncsi.
Soha ne becsüld alá a könnyek csodáját! Ezek a gyógyulás vizei és az öröm folyamai lehetnek. Néha a könnyek a legmegfelelőbb szavak, amiket a szív szólni képes.
„Megismerhetjük-e” ténylegesen a világmindenséget? Ugyan, hiszen a kínai negyedben is alig ismeri ki magát az ember!
Tegyük fel magunknak a kérdést, hogy valamit csak azért csinálunk, mert mások is csinálják, vagy valóban a saját céljainkat szolgálja?