Az emberi természet már csak ilyen: úgy csűri-csavarja az igazságot, ahogy neki tetszik.

A tett halála az okoskodás.

Csúnya zajban élünk. Feszültségben, veszekedésben, indulatokban, csikorgó közönyben és zenétlen, kellemetlen lármában.

A szenvedés kelyhe nem mindenki számára ugyanakkora.

Az emberek többsége nem tudja értékelni a csöndet. Folyamatos beszédkényszerük van. Beszélek én is, csak jobban szeretem, ha van is valami mondanivalóm.