Életünk valódi rendezője a véletlen – és ez a rendező csupa kegyetlenség, könyörület és elbűvölő kedvesség.

Ha megharagszol a kritikusra, szinte biztosra veheted, hogy igaza van.

Néha az ember túl későn veszi észre, hogy valami ártalmas az egészségére. (…) Egy észre nem vett betegség, a szórakozottság, egy kényszerképzet vagy egy nem nekünk való ember.

A barátságtól a szerelmet csak egy lépés választja el.

Egész éjjel egymást bámultuk, arra szegezve a szemünket, amit egyikünk sem lett volna képes elveszíteni: a másikra.

Az anyai szeretet természeténél fogva feltétlen.

A tigrist előbb gondolatban kell elejteni – a többi csak puszta formalitás.

Megérteni annyi, mint megbocsátani.