Képtelen volt sírni – „ez a fájdalom túl nagy a könnyekhez”.

Éjjel többnyire azzal álmodunk, ami nappal, ébren, a legerősebben hatott ránk.

Az a helyzet, hogy megpróbálni kitisztítani a fejedet pont olyan hatékony, mintha azt mondanád valakinek, hogy ne gondoljon elefántokra. Mert attól a pillanattól fogva másra sem tud majd gondolni.

Nem az a baj, hogy örökké rohanunk valahová, hanem hogy sehol se vagyunk.

Ami az övé volt, nem számít; csak annak van értéke, ami sose lesz az övé.