Az emberi természet már csak ilyen: úgy csűri-csavarja az igazságot, ahogy neki tetszik.

Az öröm sohasem felhőtlen, fájdalomra építi a hídját.

Az aggodalom az ember vele született tulajdonsága, és mivel sohasem tudjuk legyőzni, meg kell tanulnunk együtt élni vele, akárcsak a viharokkal.

Csupán egyvalami választhat el az álomtól: a kudarctól való félelem.

Az emberben éppen annyi rossz van, mint amennyi jó, s hol az egyik, hol a másik kerül elő, aszerint, hogy a körülmények melyiknek kedveznek.

A bölcs ember mások hibáiból tanul, az ostoba a sajátjából.