Menyországban a belépés szigorúan őrzött, de a kapu mégis nyitva állt.
Nem jobb, ha összetörik az ember szívét, mint ha összeszárad?… Mielőtt összetörik, bizonyára csodálatos érzések töltik meg, amelyek megérik a fájdalmat.
Mert az ember már csak ilyen. Ha másban nem, legalább abban reménykedik, hogy valóban a remény hal meg utoljára.
A körforgásban nincsenek győztesek és vesztesek: csak állomások, amelyek egymást követik. Az ember szíve akkor lesz szabad, amikor ezt megérti.
Sokszor megesik, éppen az egymáshoz oly közeli rokonok nem állhatják egymást.
Ha a gyermek, aki egykor voltunk, ma megkérdezne, mi volt életünk legfontosabb tanulsága – mit mondanánk el neki, és cserébe mire döbbennénk rá mi magunk?
Ha valakinek nincs cipője, hiheti bármennyire rendületlenül, hogy a paradicsomban csodálatos aranycipellői lesznek, mégis vizes lesz a lába, és tüdőgyulladást kap.
A bölcs:
hátrahúzódik, ezért halad,
nem őrzi magát, ezért megmarad.
Szerelem és szeretet. A jó tulajdonságokat szeretjük – a rossz tulajdonságokba szerelmesek vagyunk.