A társadalmi élet hazug formái elvadították már bennünk az őszinteséget.

Amikor megszülöd a lányod, meglátod azt az embert, aki a halálod napján fogja majd a kezed.

Megpróbálhatunk előírásokat követni, uralkodni az érzéseinken, megpróbálhatjuk előre eltervezni a cselekedeteinket – de ostobák vagyunk, ha így cselekszünk. Úgyis a szív dönt, és csakis az ő döntése számít.

Azt hallom, hogy megnősültél. Okos ember vagy, ha igaz, okosabb, ha nem igaz.

A leghősiesebb halál sem ér annyit, mint a leghitványabb élet.

Mindig a próba. Mindig a bukás. Sebaj. Kezdd újra. Bukj újra. Bukj jobban.

Az első szerelem csodája, meg ilyesmi. Hihetetlen, micsoda különbség van aközött, hogy olvasol valamiről, a moziban látod, vagy személyesen megtapasztalod.

Életed első felét a szüleid teszik tönkre (…), a második felét a gyerekeid.