Elég a rosszra akkor gondolni, ha már beteljesedett; minek izgassa az ember magát előre is?

Amikor a világ szörnyetegnek fest le valakit, az vagy valóságos szent, vagy elhallgatják a mese másik felét.

Azért, amikor egy ismeretlen helyen is otthonra találunk.

Ha az ember odaadja valakinek a szívét, és ez a valaki meghal, akkor magával viszi a szívünket? Az ember meg itt marad, lyukkal a mellkasában, és ezt a lyukat nem tudja semmivel sem kitölteni?

Minden ügyben azt kell keresni, ami összeköt minket, nem azt, ami elválaszthat.

Aki kopogtat, annak ajtót nyitnak. Aki kér, az tudja, hogy kap. Aki vigaszt nyújt, az tudja, ő is vigaszra lel.

Nem kényszeríthetnek arra, hogy túlórát vállalj, ha az nem szerepel a szerződésedben.

Jogod van hozzá, hogy megkapj mindent, ami ahhoz kell, hogy se te, se a családod ne betegedjetek meg és ne éhezzetek, hogy birtokold az ehhez szükséges ruhákat és házat. Továbbá az, hogy segítséget kapj, ha nem tudsz dolgozni, ha beteg vagy, ha öreg vagy, ha férjed vagy feleséged meghalt, vagy ha bármi más okból, amit nem tudsz megváltoztatni, nem keresel annyit, amennyi a megélhetéshez kell.

A szívből jövő mosolyokért.