Az ember csak komikus öregasszony korában érti meg, mit jelent tizenhét évesnek lenni.

Addig is, míg egy szerény kis helyet találok magamnak az új világban, vágyódom a régi után, melyet otthagytam.

Ha a bojártól veszel el valamit, nem bűn, úgyis a te munkádon szerezte.

A naplemente is olyankor a legszebb, ha szabálytalan felhők borítják az eget, mert csak így mutatkozhat meg az a sok szín, amelyből az álmok és a versek születnek.

Igen, mindig a múlt. Ott van az, ami fáj, és amin nem tud túljutni az ember.

Ha élünk, akkor vágyunk. És aszerint ítéljük az életet jónak vagy rossznak, hogy vágyunkat édesnek vagy keserűnek hisszük.

Ezen a világon semmiről sem mondhatjuk, hogy biztos, kivéve a halált és az adót.

Szenvedéseink egyik oka az, hogy mások példája után megyünk, nem értelmünk irányít bennünket, hanem a megszokást követjük.