Minden elmúlik, és helyet ad másnak: leggyötrőbb fájdalmainkat is feloldja az idő.

El kell fogadnunk a halált, és a halál elfogadása által lassanként elfogadjuk majd az öregséget is, az elfogadás pedig mindig megkönnyebbülést jelent.

A lélek, ami szépséget lát, lehet, hogy néha egyedül sétál.

A bölcs semmittevéssel foglalkozik.

Nem csoda, hogy az egész életünket végigálmodjuk. Ébren lenni, és mindent olyannak látni, amilyen… ezt senki nem bírná sokáig.

A csoda csak arra talál rá, aki képes meglátni azt.

A napfelkelte utáni első óra a legmagányosabb. Ez annak az ideje, amikor egyedül lehetünk, és élvezhetjük a csöndet.

Minden ügyben azt kell keresni, ami összeköt minket, nem azt, ami elválaszthat.