Ha azt látom, hogy valaki ennyire fakó, mindig arra gondolok: biztos, hogy saját maga radírozta ki magát az életből.

Nem számít, mennyire borzasztónak érzel valamit, mindig lehet annál sokkal rosszabb is.

Általában nem magával a mohósággal van baj; ez is csak a jólétet segíti elő. Mi értelme, ha egy kicsit sem tudjuk élvezni?

Az ember csak egészen kicsiny feladatot kap, és bajunk az, hogy túl sokat akarunk megoldani, ahelyett, hogy a kicsinyt észrevennén