Minden faluban van egy fáklya – a tanító, és aki azt kioltja – a pap.
Az élet furcsa, zegzugos útjai sohasem oda vezetnek, ahová eleinte hisszük. Az ember még csak nem is sejtheti a végzetét.
Az emberek rendszerint a leggondatlanabb helyeken keresik a szenvedést, mert azt hiszik, hogy nem érdemlik meg a boldogságot.
A szerelem egy személy és az összes többi közötti különbség durva felnagyítása.
A hiánytól a szív csak még jobban reménykedik.
Valahogy mindig lesz, mert úgy még sosem volt, hogy valahogy ne lett volna.