Mindenki szenved, amíg az élet kaotikus sodrában úszik.
Minél többet tudsz, annál kevesebbet értesz.
Mi magunk vonzzuk magunkhoz, saját életünkbe azt, ami gondolatainkban már megtörtént.
Nem azért szégyenkezünk, mert hibát követtünk el, hanem mert megaláztatásunkat mindenki látja.
A testet öltött Szépségnek is szellemi magja van, s ezt csak az az odaadás tudja megragadni, mely kész önmagáról megfeledkezni.
Nem a halál az, amitől az embernek félnie kellene, hanem az, hogy soha nem kezd el élni.