Átrohanjuk az életünket, boldogságot keresve, kutatva, mintha lenne valami ilyen a Sors könyvében, hogy boldognak kell lennünk.

A szeretet és a békesség, fiam, a legkisebb kunyhóban is elfér. Nem mindég a nagy házakban élnek boldog emberek.

Az ember élete két részből áll. Az elsőben reménylünk egy boldog jövőt, a másodikban bánkódunk elkövetett hibáink felett. E két időszak között alig marad egy percünk a csendes, boldog élvezetre.

Sose szégyelld a származásodat. (…) Lesznek majd, akik az orrod alá dörgölik, de azokat észre sem kell venni.

Az élet vagy vakmerő kaland, vagy semmi.

Minél jobban behódol az ember a szépségnek, annál távolabbra kerül a jóságtól.