Ugye, milyen jóleső a csönd; sebzett szíveknek csak a homály és a csend való.

Furcsa, milyen könnyen mondunk ítéletet egy másik ember fölött, mindaddig, amíg nem hiányzik. Amíg el nem ragadja tőlünk a sors. És azért veszítjük el, mert soha nem is tartozott igazán hozzánk.

a szeretetért.

Semmi sem igényli annyira a változtatást, mint mások szokásai.