Ösztönszerűleg inkább hajlunk a reményre, mint az aggodalomra – amint szemeink is maguktól a világosság felé fordulnak, nem a sötétség felé.

Minden nyomorúságunk annak tudható be, hogy képtelenek vagyunk csendben, egymagunkban ücsörögni egy szobában.

Az ember bármilyen messze jut is ismereteivel, akármennyire is objektíven ítéli meg önmagát, végül egyebet nem nyer az egészből, csupán tulajdon életrajzát.

Mit törődsz vele, mit beszélnek rólad? Lényeg, hogy te tudod, mi az igazság! Más úgyse számít!

Fájdalmatok annak a héjnak a feltörése, amely magába zárja megértéseteket.

A szabadság felelősséget jelent, a legtöbb ember ezért retteg tőle.

Mindenkinek van egy hétköznapi arca, amely olyan, amilyen: látható. Van egy igazi arca, amely csak ritkán látható, még önmaga számára is.

Ha az embernek nagy a baja, nem marad hely más bánatnak.