Az élet megtanította arra, hogy a boldog pillanatokért néha nagy árat fizet az ember. (…) A boldogsággal csak az a bökkenő, hogy hamar hozzászokik az ember.

A szabadságot nem lehet ugyanott megélni, ahol a rabságunkat éltük.

Aki jót tett, hallgasson. Beszéljen róla az, aki kapta.

Az ember rettenetesen fél egyedül maradni, ezért kell neki egy társ, egy életszövetséges. Benne marad akár egy halott kapcsolatban is, hogy ne legyen magányos.

Ha valaki nagy hegyet akar megmászni, ne törődjön a vakondtúrásokkal. Nagy célhoz nagy szív kell.

Becsukni vagy kinyitni egy ajtót: nem egy és ugyanaz a mozdulat-e?