A rabságnak is vannak hétköznapjai, sőt, az igazi rabság csupa szürke hétköznap tulajdonképpen.

Mindig azt állítjuk, hogy mi éljük az életünket. Ugyan! Az élet él minket.

Keveset beszélj, fiam, vagy semmit. Ha valamit elhallgatsz, amit el kellene mondani, azt még mindig elmondhatod, de ha valamit elmondasz, amit el kellett volna hallgatnod, azon többé nem segíthetsz.

Az embernek vigyáznia kell az élete folytonosságára, nem lehet felelőtlenül felborogatni a dolgokat.

Ha bárkit meg akarsz tartani az életben – soha ne tartsd magától értetődőnek, hogy melletted van!

A kéz, mely a bölcsőt ringatja, kormányozza a világot!