Akárhogy is sír az ember, a végén csak kifújja az orrát.

Barátom iránt mindig azt fogom érezni, hogy csillag, a világegyetemnek rám ragyogása.

Megláttam az angyalt a márványtömbben, és addig véstem, míg ki nem szabadítottam.

Az olyan ház, amely belülről repedezik, előbb-utóbb összedől.

Nincs a világon se jó, se rossz: gondolkozás teszi azzá.

Milyen szépeknek és jelentőseknek tűnnek fel emlékezetünkben elmúlt életünk egyes jelenetei és eseményei, noha annak idején minden különös megbecsülés nélkül engedtük őket elmúlni!

Egy nőnek szüksége van arra, hogy valakinek szüksége legyen rá.

Az emberi élet ádáz ellenségei önnön fajukat, s benne önmagukat pusztítják.

Mindegy, hogyan érünk el egy pozíciót, ha méltóak vagyunk rá.

Nagyobb merészség kell a kitéréshez, mint az összecsapáshoz.