Valójában utáljuk egymást, csak az érdekek hitetik el velünk a szeretet képzetét.

A magányos ember (…) nem nevet könnyen.

Senki úgy meg nem veti az embereket, mint maguk a megvetendők.

A nagy szellemek mindig is ellenkezést váltottak ki a középszerű elmékből. A középszerű elme ugyanis képtelen megérteni azt, aki nem hajlandó vakon meghajolni a konvencionális előítéletek előtt, hanem bátran és őszintén kimondja a saját véleményét.

Minél magasabbra nő a fa fel az égbe, annál mélyebbre nyúlnak a gyökerei le a sárba.

Hogy mennyire „varázsvilágban” él minden ember, azt önmagadon nem látod. Saját ketrecéről senki sem tud.