Én soha nem bocsátottam meg senkinek semmit. Ez nyilvánvalóan jellemhiba, de a fenébe, mindenkinek kell legalább egy.

Egyszerűen képtelen voltam józanul gondolkodni. Reményt akartam. Nem akartam elengedni, mert olyan jó érzés volt kapaszkodni belé.

Az életnek nem célja, hanem értelme van.

Nem árt óvatosan mozogni egy olyan világban, amelybe már nem illesz bele.

Tőlem függ, hogy a világot derűsen, kedvezőbb fényben látom-e, s önmagamat sikerül-e hasonlóképpen szemlélnem.

Csak elképeszt az, ahogy egy ember élete egyik pillanatról a másikra ennyire képes megváltozni. A lehető legrosszabbról a lehető legjobbra. Csak úgy.