
A szeretteink néha nem veszik észre bennünk azt, amit nem akarnak észrevenni.
Félünk szeretni. És nem alaptalanul. Levetni az önzés páncélját, s meztelennek maradni mások között, közönyös és könyörtelen én-őrültek között, veszedelmes.
Az ember nem lehet másképpen boldog, csak úgy, hogy a jelent élvezi és nem töri fejét azon, ami lesz.
Minél jobban behódol az ember a szépségnek, annál távolabbra kerül a jóságtól.
Nem győzünk megbotránkozni, milyen kegyetlenek tudnak lenni az emberek.