OTMÁR – német eredetű; jelentése: vagyon + híres.
Az a rohadt meló, majd minden időt elvesz az ember felnőtt életéből.
Magamba zuhantam, mint a vajas piskóta száznyolcvan fokon.
Szabad az életem, akár a madáré, de néha magányosnak tetszik.
A bölcs ember mások hibáiból tanul, az ostoba a sajátjából.
Választhatok, hogy minek tekintem magam: a világ áldozatának, vagy egy kalandornőnek, aki kincset keres. Az egész csak nézőpont kérdése.