Beszélünk hosszan és szépen – s aztán azt hisszük, hogy tettünk valamit.

Menj el kozmetikushoz!

A düh olyan, mint egy gyúlékony gáz – a legapróbb szikrától azonnal belobban, és egyetlen cifra lánggal elég.

Tévedéseink elől nem menekülhetünk, mert önmagunkat mindenhová magunkkal visszük.

A tehetség olyan, mint egy edény. Akárhogy erőlködsz, akármekkora erőfeszítéseket teszel, nemigen változik a mérete. És egy meghatározott mennyiségű víznél nem fér bele több.

A városban élve elfelejtjük, milyen fekete az éjszaka, milyen ragyogó a hold, milyen rengeteg a csillag.