Akinek mindene megvan, az nem hall meg semmit…, de akinek semmije sincs, az még a légyzümmögésből is reményt kovácsol.

Nem azért születtünk, hogy állandóan féljünk. Azért születtünk, hogy boldogok legyünk. A csecsemők mindenen nevetnek. Arra születtünk, hogy boldogok legyünk és jobbá tegyük a világot.

Átalakulunk és hozzáidomulunk ahhoz, akit szeretünk.

Azok a barátaink, akiket elveszítettünk, nem a földben pihennek, hanem bent lakoznak a szívünkben.

Sosem aggódom a jövőért. Mindig túl korán eljön.

Milyen furcsa szerkezet is az ember! Még annak elvesztése is mennyire tud fájni, amit annyit kritizált, annyiszor leírt, és legyintett, ha szóba került.

Ha nagyon erőlködnék, talán egy napon sikerülne megértenem, hogy van az, hogy az ember mindig pontosan akkor érkezik a megfelelő helyre, ahol és amikor várják.