A sors csak úgy magától nem létezik, el kell jutni hozzá.

Élni annyi, mint küzdeni.

Szeretettel hozzáérni a másikhoz, az egy dolog. Szerelemmel hozzáérni a másikhoz, óriási különbség. És mindezt lehet látni. A szerelem akkor marad meg, ha fel tudnak nézni egymásra, miközben egymástól függetlenül is élik életük összes szerepét.

Az élet végső soron nem más, mint kis győzelmek és nagy kudarcok sorozata. De mi mást tehetne az ember? Adja fel?

A katonák (…) tudják, hogy bármelyik pillanatban meghalhatnak, és ezért nekik az élet állandó ünnep.

A szerelem félreértés, a teljesség beteljesíthetetlen igénye.