Földi életünk rövidre szabott. Élvezzük, rendületlen hittel és ki nem fogyó hálával.

Egy gondolkodó rendszernek nemcsak cselekedetei egyenes következményeivel, hanem azok mellékhatásaival is számolnia kell.

Azokban a pillanatokban, amikor minden hasztalan, szeretni akkor is tudunk, anélkül, hogy viszonzást, változást, köszönetet várnánk.

Az ember élete nem kívül van, hanem bent, a lélekben. Ami kívül van, az közömbös… nem létezik.

Újév első napján igyekeztek tartózkodni a veszekedéstől, házi viszálykodástól.

Sohasem akarunk keresztülesni azon, amin keresztül kell esnünk ahhoz, hogy azzá váljunk, amivé válni szeretnénk.

Nem szabad gyakran ugyanazzal az ellenséggel harcolnod, mert kitanulja a taktikáidat.