Az álom volt. Ez a valóság. Akik nem tudnak különbséget tenni a kettő között, azokat puhára bélelt falú szobákba helyezik, ahol halk szavú, arcukra fagyott mosolyú ápolónők törődnek velük.
Egy jó cselekedet nem mossa el a rosszat, sem pedig rossz a jót. Mindkettőért méltó jutalom jár.
Sírni a szemünkkel sírunk, más lehetőség nem adatott nekünk, de azon az estén úgy éreztem, mintha minden pórusomból, testem minden hasadékából és zugából patakzanának a könnyek.
A tömeg magányos hely, olyan közösség, amiből hiányzik a szeretet.
A férfi boldogsága: „Én akarok!”, a nő boldogsága: „Ő akar.”
Nem fontos, milyen hibát követ el valaki életében. Az a fontos, hogy vállalja értük a felelősséget.